Mese az ördögről és az angyalaról – a JÓ Isten vizsgáztat – Tiltott gyümölcs

Mese az ördögről és az angyalról
Hogyan lesz az ördögből Angyal?
avagy
a JÓ Isten vizsgáztat

A JÓ isten összehívta a fehér angyalokat,
mert vizsga elé akarta állítani őket.

Így szólt hozzájuk:

– Ki vállalja el a feladatot,
hogy
a fekete angyalok egyikét:
a pokol leggonoszabb ördögét megmentse?

A kis angyalok elsőre kórusban feleltek:

– Én is! Én is! Én is!

– Csakhogy nem olyan egyszerű a dolog 
mondta a jó Isten

– Aki vállalkozik erre a feladatra, de nem képes megjavítani az ördögöt,
annak vele együtt a pokolba kell süllyednie.

Erre azonnal megijedtek és visszahúzódtak az angyalok.

– Azt már nem – kiáltották – Ilyen szörnyű dologra nem vállalkozunk!

– Hát egyetlen angyal sincsen közületek, aki mégis meg merné próbálni?
kérdezte az Isten.

Ekkor előlépett egy göndör fürtű, liliomfehér ruhába öltözött,
szépséges arcú kis angyalka és így szólt:

– Én vállalom!

Mesék az ördögről, az angyalról és a JÓ Isten vizsgáiról - 1. rész

A jó Isten szeretettel megsimogatta őt
és csak annyit mondott:

– Menj hát!

Az angyal elindult
és látta, hogy a pokol leges-legonoszabb ördöge
éppen egy kisfiúval verekedett.

Úgy tépázta szegény gyereket,
hogy az keservesen sírt-rítt fájdalmában, félelmében.

Az angyalka, aki épp akkor szállt le a Mennyországból,
odaállt a fiú elé, hogy megvédje őt.

Nosza több sem kellett az ördögnek…

Haragosan rákiáltott:

– Elmenj innét, mert mindjárt rád kerül a sor!

– Üss inkább engem,
csak ezt a szegény fiút ne bántsd.
kérlelte.

– Azt éppen megkaphatod
felelte az ördög.

Elengedte a fiút, és az angyalt kezdte ütlegelni.

Mikor látta, hogy az hagyja magát,
felbőszülten rászólt:

– Ugyan miért nem sírsz már,
talán bizony nem érzed eléggé?

– Azért nem sírok,
mert nem akarom, hogy a JÓ Isten meghallja a sírásomat,
és téged megbüntessen.

felelte az angyal.

Az ördög erre elengedte és nem verte tovább.

Nagy csoport fiút pillantottak meg,
akik a mezőn játszadoztak.

– Meglásd milyen ijedten fognak szétrebbenni.
mondta az ördög és köveket hajigált feléjük.

Az angyal erre eléje állt, úgy hogy a kövek mind őt érték el.

Egészen véres lett a ruhája.

– De buta vagy
bosszankodott az ördög.

– Talán bizony nem fájnak neked az ütések?
Miért nem engeded, hogy őket érjék a kövek?

– Én azért vagyok itt,
hogy mindenkinek a fájdalmát átvegyem

felelte szelíden az angyal.

Az ördög erre fölhagyott a kődobálással.

Csakhogy most egy szépséges rózsatövet pillantott meg,
hát neki akart esni,
hogy letépje az épp hasadni készülő bimbócskát.

Az angyal megint eléje állt.

– Inkább a szárnyaimat tépd ki
könyörgött neki.

– Hogyan röpülsz akkor vissza a mennyországba?

A kis angyalka bánatosan nézett reá.

– Ha te nem javulsz meg,
nekem nincsen helyem többé a mennyországban.
Ez esetben én is a pokolba kerülök veled.

A gonosz ördög nevetett.

– Gyere, csak gyere!

És magával vonszolta.

Egyszerre óriási szélvihar támadt.

A fák, bokrok csakúgy hajladoztak.

Villámlás, mennydörgés rázta meg az eget.

Zuhogott az eső.

Az angyal a testével védte meg az ördögöt az eső elől.

Az ördög csodálkozott ezen.

– Miét nem véded inkább önmagadat?
Hiszen rossz voltam hozzád,
ütöttelek és köveket hajigáltam feléd.

– Nekem az a hivatásom,
hogy jó legyek,
hogy segítsek másoknak is jóvá válni.

felelt az angyal.

Az ördög szégyenkezve kullogott mellette.

Így értek egyre közelebb a pokol felé.

Nagy piros lángnyelvek csaptak feléjük.

Az ördög egyszerre felkiáltott:

– Forduljunk vissza.
Nem akarom, hogy te is ide kerülj a gonoszok közé.

De már késő volt.
Egész csoport ördög tartott feléjük.

Körülfogták az angyalt
és meg akarták cibálni fehér szárnyait.

De az ördög, aki vele volt,
nem engedte őt bántani.

A többi persze nevette őt.

– Eredj, hajíts köveket a játszadozó fiúk közé,
mert neked az a hivatásod, hogy rossz légy!
mondták neki.

– Nem megyek!
felelte az ördög

– Soha többé nem bántom őket.

– Tépd le a rózsatő hasadó bimbócskáit!
küldték a többiek.

– A rózsatövet sem bántom soha többé!
válaszolta az ördög és nem tágított az angyal mellől.

Erre valamennyi ördög nekiesett az angyalnak
és ütötték, verték.

De az ördög eléje állt úgy,
hogy őt érjék az ütések.

Már csupa vér volt a ruhája
és a vér lemosta róla a fekete színt.

Mikor a gonosz ördögök ezt látták, ijedten futottak vissza a pokolba.

S alighogy odaértek,
hatalmas robaj, dübörgés hallatszott
és a pokol valamennyi ördögével együtt eltűnt.

Az angyalka pedig
nagy diadallal vitte magával
a Mennyországba a legrosszabb ördögöt,
aki feketéből fehér angyalá vált.

…és ezután
együtt segítettek jóvá válni a többi fekete angyalnak.

A fekete angyalok pedig
szép sorban,

egyesével jöttek rá,
hogy mennyivel jobb jót tenni…

 

A mese szerzője ismeretlen.

Kedves olvasó! Ha Te tudod, ki a szerző,
kérlek, hogy írd meg
az [email protected] e-mail címre,
hogy ide írhassam.
Köszönöm!

További részleteket;

a hogyanokat; a módszereket

az e-mailben találod,

a hírleveleimben…

*  *  *  *  *  *  *  

Ha nem hírlevélből jutottál erre az oldalra
és SZERetnéd megismerni a fent bemutatott tudást és módszereket, akkor:

SZERetetkori tanításainkból további információkat
most INGYENESEN kérheted itt
és 1 perc múlva már olvashatod is e-mail fiókodban első üzenetünket:

*  *  *  *  *  *  *  

 

Figyelem! 
Ez az írás +a hírleveleimben +a weboldalaimon lévő minden írás szerzői jogvédelem alatt áll! Másolásuk, egyéb fórumokon való -részben, vagy egészben történő – közzétételük, terjesztésük csak a szerző, Veszelka Magdolna előzetes, írásos hozzájárulásával lehetséges!

Legyen szép napod!
SZERetettel: Magdi
Veszelka Magdolna

*  *  *  *  *  *  *